A bántalmazó vallásos rendszerek első jellemzőjét úgy nevezzük, hogy tekintély-tettetés. A tekintély-tettetés egyszerűen azt jelenti, hogy a vezetők rengeteg időt töltenek azzal, hogy önmaguk tekintélyére összpontosítsanak, és másokat is emlékeztessenek rá. Ez azért szükséges, mert a szellemi tekintélyük nem valódi – igazi kegyes karakterre épülő -, hanem tettetett.
Nemrég egy fiatal pár mesélte, hogy egy olyan gyülekezetbe jártak, ahol a pásztor ragaszkodott hozzá, hogy szavait úgy kezeljék a tagok, mintha Krisztus maga mondaná, hiszen “ebben a nyájban én vagyok a főpásztor”. Ha a pásztor szellemi tekintélye valódi lett volna, nem kellett volna megkövetelnie, hogy mások azt felismerjék. Nem lépett volna abba a bálványi pozícióba sem, amibe belehelyezte magát, mikor a Királyok Királyát egyedül megillető pozíciót magának követelte!
A Máté 7 azt mondja Jézusról: “Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” (28-29 v.). Miközben az írástudók és farizeusok csak tettették a pozíciójukból fakadó tekintélyüket, addig Jézusnak volt tekintélye, és az emberek ezt látták. Taking Our Cities for God (Elfoglalni városainkat Istenért) című könyvében John Dawson azt írja, “Aki a legtöbb reményt adja az embereknek, annak van a legnagyobb tekintélye.” Jézus nyújta számunkra a legnagyobb reményt.
Akik valódi vezetői pozícióban vannak, a tekintélyüket, szellemi hatalmukat és hitelességüket az életük és üzenetük által teszik nyilvánvalóvá. Ha nem, akkor nem valódi vezetők. Az ok, hogy valaki közülünk szellemi tekintéllyel rendelkezik az, hogy Isten átvezetett minket a való életben olyan megtapasztalásokon, melyeken keresztül Ő megmutatta magát, és Élő Igéje igaznak bizonyult. Szellemi tekintély abban az emberben nyilvánvaló, kinek az élete azt az üzenetet hirdeti, hogy “Isten és az Ő Szava igaz – lényem minden darabja ezt bizonyítja. Tudom, hogy van remény Istenben!”
Ahogy a Róma 13,1 mondja: “…nincs hatalom mástól, mint Istentől.” Máté 28,18-ban Jézus azt mondja, “Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Máté 10,1 arról ír, hogy “Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik…” Attól, hogy valakit megválasztanak vagy alkalmaznak egy szellemi pozícióban, hogy valaki a leghangosabban tud beszélni vagy a legtöbbet adakozni, még nem rendelkezik valódi tekintéllyel. Isten adja azt, és azért, hogy az illető alávesse magát a Krisztus testében lévő embereknek, hogy felépítse őket, szolgálja őket, felkészítse és felszabadítsa őket Isten céljaira – melyek nem feltétlenül egyeznek a vezetőség céljaival.
Nem kérdés, hogy sok vezető van Krisztus testében, akiket megfelelő okok miatt követnek emberek – mert Isten adott nekik tekintélyt, és ők pásztorolják a nyájat. Felszabadítják az embereket. Sajnos azonban vannak mások, akik bár választott vezetők, de nem mutatják semmi jelét a valódi tekintélynek, ami szellemileg megszabadítja az embereket. Sok energiát fektetnek abba, hogy tettessék, hogy mekkora tekintélyük van, és hogy mennyire mindenkinek engedelmeskednie kellene nekik. Az a tény, hogy mennyire készségesek embereket maguk alá helyezni – az ő szavuk alá, az ő “tekintélyük” alá – könnyen felismerhető árulkodó jele annak, hogy valójában csak a saját tekintélyük mozgatja őket.
(Forrás: The Subtle Power of Spiritual Abuse)
Szellemi erőszak 
Ha arra a fogalomra gondolok, hogy tekintély, nekem az jut eszembe, hogy felnézni valakire. Ebből pedig az következik, hogy valakinek nem lehet tekintélye, hanem azok, akik csodálják az életét és a munkáját azok néznek fel rá, mondhatom úgy – ők adják a tekintélyét. Ezért azt gondolom, nagyon csalóka ha valaki olyan pozícióba akar kerülni amibe csak mások tudják helyezni, ő önmagát nem. Ekkor ugyanis tudatosan vagy tudattalanul rá kell erőszakolja a körülötte levőket arra, hogy belehelyezzék őt.
Amúgy szerintem nagyon sérült emberek ezek, akik ilyen autoriter és tekintélyelvű rendszerben gondolkodnak. Ráadásul ezt bibliailag igazolni is tudják, hisz két-háromezer éve azért még éltek királyok, és a társadalom is máshogy épült fel. Akkoriban egyeseket arra neveltek, hogy vezetők legyenek, a többséget pedig vezetettnek. Ma egészen nagy konfliktusokat okozhat magunkban meg a gyülekezetben is ez a régies gondolkodásmód.
Persze, a tekintély Istentől van, de mint minden szolágat, vagy elhívás, szorosan össefügg a jelllemünkkel. Ismerek embereket, akiknek eszükbe se jut maguknak tiszteletet követelni, mégis autómatikusan van tekintélyük, mert a személyük tiszteletre méltó. Ugyanakkor néha szinte sajnálatraméltó, mikor vezetők kétségbeesetten prédikálnak arról, hogy nekik tekintélyük van, és tiszteletet érdemelnek, csak azért, mert ők vezetők. Egy vezetőnek mondtam egyszer, hogy szerintem elég, ha egy emer tiszteletreméltóan viselkedik, és akkor az emberek automatikusan tisztelni fogják őket, függetlenül attól, hogy erre figyelmezteti e őket valaki. Azt mondtam ennek a pásztornak, hogy nem amiatt kell panaszkodni, hogy a gyülekezet nem tiszteli eléggé a pásztorát, hanem tiszteletre méltónak kell lennie a viselkedésének, és akkor lesz tekintélye. Az ő válasza akkor az volt- és tudom, hogy ebben őszintén hisz- hogy egy pásztort akkor is tisztelni kell, ha amúgy a viselkedése alapján nem illetné meg, mert őt nem azért kell tisztelni, amit tesz, hanem egyszerűen azért mert ő pásztor. Na, számomra ez az erlölcsi mínusz. Ha egy vezető saját magával szemben annyira sem igényes, hogy a tizsteletet megérdemelten kapja, akkor nem tudok erre mit mondani. Egyet tudok. Én a sját gyerekmtől se kívánnám meg, hogy tiszteljen, ha amúgy egy gaz ember vagyok .
Bravo!
Így van ez. Vallásgyár.
Gyülekezetünk pásztorváltáson esett át.A régi vezető máshová került,sok tag követte.
Főleg az elölülők.Az új pásztor alapból nem jött be senkinek aki egy kicsit is normális, vagy van minimális emberismerete,de aki maradt az mondjuk úgy: tűrte. (Egy darabig)Nem miatta, hanem maguk miatt. Az új “pásztor” a kinevezését mintegy világi pozícióként fogta fel,hasonlóan Ildikó hozzászólásához. A kinevezés után kitört a háború. Tevékenysége abban merült ki,hogy pozícióját védelmezze, erőltesse, önmaga tekintélyét az emberekben megfélelmítés által kiépítse, azt aki neki nem tetszett kifúrja a Gyülekezetből. Folyamatosan a 27. Zsoltárral vezette be a rendezvényeket, ami istentiszetelet helyett pásztortiszteletté alakult át. Többek között a hallgatóság sokat hallgathatta,hogy ő mekkora ajándék,milyen misztikus élményei vannak,mekkora megahite,hogy folyamatosan látja(!) az Urat a mennyben,meg rendszeresen szól hozzá a belső szobájában..stb szóval ultragáz.
Akinek ez kell az menjen oda kínoztassa magát és imádja az erőszakos egobajnokát.
Természetesen rengeteg vaj van a “pásztor” füle mögött, de legszűkebb környezete a terrorjának félelme alatt nem beszél, lépni, szembeszállni nem mernek.
A tágabb környezettel nyájaskodó, kedves beszédű,de közben sunyi, alamuszi és simán hazudik. Szemrebbenés nélkül.
A tagság folyamatosan cserélődik,a megmaradt régiek tulajdonképpen behódoltak neki,ilyen-olyan motivációk,érdekek,vagy vallási félelmek miatt.
Szóval: valami Amerika. Itt Magyarországon.
Ui.: A pásztor személyisége gyermekkorában olyan mértékben sérült,ami személyiségzavart eredményezett nála,de ennek meglétét vallásos kijelentésekkel palástolja. A pozíciója azért van még meg,mert nagyon komoly üzleti és politikai befolyása van a térségben.
”Tekintély-tettetés”
Tipikus. Ez tényleg egy alapfeltétel, ha hatékony leuralást akar valaki. És mennyire igaz, hogy erre rendszeresen emlékeztetik a tagokat. Nyilván azért is, mert aki valahogy kitud jönni ez alól a hamis tekintély alól, az a többi visszaélést is könnyebben észreveszi.
Win,
Sajnos nem egyedi a példád. :(