Egység és békesség az Egyházban

  • Máté 5,9 – „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”
  • Filippi 2,2 – „tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.
  • Efézus 4,3 – „igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.”

A békesség és az egység fontos dolgok Krisztus testében. De a valódi békesség és egység megtapasztalása nem egyenlő annak tettetésével, hogy mindenkivel kijövünk vagy egyetértünk, amikor ez nem így van. A fentiekhez hasonló verseket gyakran használják arra, hogy rávegyék az embereket, hogy egységet tettessenek, mikor valójában nem egyek. Az eredmény egy „ne beszélj” kapcsolatrendszer lesz, melyben a problémákat a szőnyeg alá söprik, és a vezetők nincsenek felelősségre vonva tetteikért. Mivel az emberek egyáltalán nincsenek egységben, a széthúzás és marakodás pletykákon és hátbatámadásokon keresztül nyilvánul meg.

Ha mélyebben megvizsgáljuk a Filippiben lévő verset, ott a szeretet „fenntartását” találjuk. Az efézusi vers a „megtartás” szót használja. Ahhoz, hogy megvédjük a békességet és egységet, azoknak először létezniük kell. Nem lehetséges valamit megtartani vagy fenntartani, ami nem létezik. A szellemileg bántalmazó rendszerekben az embereket arra tanítják, hogy hamisítsák a békességet és egységet. A dolog iróniája az, hogy ezzel valójában a békesség és egység hiánya kerül fenntartásra.

A tanácsadás területéről hozva példát, a diszfunkcionális családokban létezik annak a személynek a fogalma, aki igyekszik egyfajta hamis békességet fenntartani vagy kikényszeríteni, őt úgy is szokták hívni, hogy „békefenntartó”. Ő az, aki egy kapcsolatrendszerben mindenki más kapcsolatába beleavatkozik, és abban próbál nekik segíteni, hogy ignorálják az egymással való problémáikat. Ők gondoskodnak arról, hogy mindenki kijöjjön egymással. Valójában, a „békefenntartó” nem pontos leírása ennek a személynek, mert ahhoz, hogy a békét fenntartsuk, először békével kell rendelkeznünk. Ők inkább „fegyverszünet-teremtők”. A fegyverszünet egy egyezség olyan emberek között, akik még nem békéltek meg egymással és nézeteltéréseiket még le kell rendezni. Amit egy fegyverszünet-teremtő megint csak szeretne elkerülni, az a annak a látszata, hogy bármilyen konfliktus lenne a rendszerben, vagy, egy szellemi rendszer esetében, hogy a vezetőkkel bármi baj lenne, és ez bármi módon konfliktust teremtene másokkal. A konfliktus annak a jele lenne, hogy valami nincs rendben, és a kimondatlan szabályok szerint, olyan nem lehet, hogy valami nincs rendben.

Egy valódi béketeremtő, ahogy a Máté 5-ben láttuk, olyan valaki, aki elmegy oda, ahol nincs béke, és békét teremt. Nem fedi le az egyet nem értést a hamis béke leplével. Nem veszi rá a teljesen egyet nem értőket, hogy úgy csináljanak, mintha ugyanazon az oldalon lennének. Ahhoz, hogy valódi béke jöjjön létre, ne pedig egyszerű fegyverszünet, a szíveknek kell megváltoznia. Honnan fakad ez?

Jakab 3-ban, az apostol ezt írja:

Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek. (14-18 v.)

Figyeljük meg először is, hogy Jakab arra emlékeztet minket, hogy az irigység és viszálykodás szívbeli ügy. Azt is észrevehetjük, hogy ahol ezek a dolgok jelen vannak, ott zűrzavar keletkezik. Más szavakkal, a zűrzavar jelenléte egyszerűen a szív problémáját jelzi. Ezért azt elérni, hogy az emberek elsimítsák nézeteltéréseiket nem segít, és csak súlyosbítja a helyzetet. Figyeljük meg azt is, hogy a bölcsesség először tiszta; a béke a tisztaság után következik. A „tiszta” szó nem beszennyezettet, hiteleset, igazit jelent. A bölcsesség az igazságon keresztül hoz békét, nem pedig a fegyverszüneten keresztül.

Pál azt mondja az Efézus 5-ben, hogy „ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket… de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos.” (11, 13 v.). A számon kérhetőség, a szív megváltozása, sőt a békesség is lehetővé válik az igazság fényében. A sötétség az, ahol a bűntettek és a zűrzavar történnek. Jakab a hamis békét és képmutatást démoninak nevezi.

(Forrás: The Subtle Power of Spiritual Abuse)

Reklámok
Kategória: Más tollából | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

11 hozzászólás a(z) Egység és békesség az Egyházban bejegyzéshez

  1. sfi szerint:

    “amikor ez nincs így.”

    amikor ez nem így van.

  2. sfi szerint:

    A probléma megvilágításával egyetértek. A megoldás irányát viszont túlmisztifikáltnak tartom. Nem kell itt szívekben kutakodni (még ha igaz is) egyszerűen világosságban kell járni. A gonoszság természete szerint a sötétségbe, az elrejtőzésbe, elfedésbe terjeszkedik. Ha egy sötét cselekedetet (mondjuk viszály) a napvilágra hozunk, az többé már nem sötétség. Természetesen a viszályt nem azért kell a napvilágra hozni, hogy ezután ott lehessen folytatni a mennybemenetelig, hanem az ügy lezárásának szándékával.
    Jézus nem vacakolt szívügyekkel. Azt mondta, ha gondod van atyádfiával menj el hozzá, dorgáld meg négyszemközt. Ismerjük a vonatkozó mondatokat. Utolsó lépésként akár ki is lehet zárni a gyülekezet közösségéből azt, aki a gyülekezetre sem hallgat. Tapasztalatom szerint rettentően félnek az emberek attól, hogy bizony az ítélet szerves része a közösségi létnek. Érdekes módon jobban félnek attól, hogy ők ítéljenek el másokat, mint attól, hogy őket ítélik meg. Ennek persze sok köze van olyan istentelen tanításokhoz, melyek Jézus “ne ítélj, hogy ne ítéltessél” szavaiból kívánnak magukcsinálta normát fabrikálni, s képtelenek együtt látni ezt Jézus más szavaival (pl.: Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek! Ján. 7,24).

    • balati szerint:

      A gyülekezeti fegyelmezésről lesz majd szó a későbbi részekben. Amúgy egyetértünk.

    • Sefatias szerint:

      “az ítélet szerves része a közösségi létnek. Érdekes módon jobban félnek attól, hogy ők ítéljenek el másokat, mint attól, hogy őket ítélik meg. ”
      Jó neked, hogy ezt tapasztaltad. Ahonnan én jövök, ott a saját önbecsülésünk attól függ, hogy mennyire tudjuk elítélni a másikat, mert ha el tudjuk ítélni, akkor már jobbak is vagyunk mint ő. Ezért elsősorban másokban kell hibát keresni/találni, hogy az önbecsülésünk megfelelő legyen. A saját hibáinkra meg úgyis találunk magyarázatot.

      • szasa szerint:

        Ezt tapasztaltam én is. És aki a saját hibáit is elismeri nyíltan, és segítséget kér a megfelelő személyektől, az nem kap segítséget, vagy lelki betegnek van nevezve, mert idegen számukra az, hogy valaki önvizsgálatban meglássa saját hibáit, és el is ismerje azokat, meg akarjon szabadulni tőlük. A tökéletesség attól függ náluk, hogy tökéletesnek látszani, békésnek látszani, másokban a bűnt megfogni, tetten érni úgy, hogy aztán el is forduljanak undorral és megvetéssel segítségadás nélkül.

  3. ribizlibogyó szerint:

    Nem tudom, ez hová illene, mivel egyáltalán nem a gyülekezeti életről szóló idézetek, hanem a párkapcsolatról. Viszont van olyan tanulsága, ami valamiképp a gyülekezetre is vonatkoztatható. Két pszichológus mondja, nagyjából ugyanazt:
    “A különbözõ játszmáknak köszönhetõen a párnak elõbb-utóbb komoly problémákkal kell szembenéznie, és akkor jön a szokásos kérdés: hol rontottam el a kapcsolatot? A válasz: nem rontotta el, csak rendkívül önzõ módon élte. Ugyanis van egy nagy titok, amit az emberek valahogy nehezen vesznek tudomásul. Hiába mondom én valakinek, hogy nagyon szeretlek – azt, hogy valóban szeretem-e, csak õ tudhatja! Mert ha könnyebb velem az élete, ha szabadabb, ha jobban el tudja viselni a rá rótt terheket, akkor szeretem. Ha rosszabbul él velem, ha bûntudatosabb, ha a terhei megnövekednek mellettem, akkor nem szeretem. Ezt õ tudja eldönteni, nem én – én csak mondhatom. De hát mindenki ezt ismételgeti, mert valami nagyon okos kitalálta, hogy tisztességes nõ és férfi csak szerelembõl fekszik le egymással. Legyen akkor minden megkívánás, minden flört, minden szexuális kapcsolat szerelem!”
    Popper Péter
    “És honnan lehet valóban megtudni, hogy én szeretem-e a másikat? Hát meg kell kérdezni a másikat. A szeretetnek mondjuk a tesztje, az a másik. Az sohasem én vagyok. Én mondhatom valakinek, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, de ha a másik azt mondja, hogy mióta én ismerlek, azóta nagyon nehéz lett az életem… És mondhatom valakinek, hogy én nem szeretlek téged, de hogy ha a másik azt mondja, hogy mióta ismerlek, azóta sokkal könnyebb az életem és sokkal jobban érzem magam, mint bármikor máskor, akkor szeretem.”
    Feldmár András

    Ebből természetesen nem arra kell következtetni, hogy a pszichológusok valami giccses idillt propagálnak, hiszen benne van a szövegben: “ha jobban el tudja viselni a rá rótt terheket”.

  4. Sefatias szerint:

    “Nem tudom, ez hová illene, mivel egyáltalán nem a gyülekezeti életről szóló idézetek, hanem a párkapcsolatról.”
    Téged is irigyellek a véleményedért :)

  5. Visszajelzés: Egység és békesség az egyházban – Lelki gyógyulás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s