Gyülekezeti fegyelmezés

  • Máté 18,15-17 – „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt.”
  • 1 Korintus 5,5 – „átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján.”

Ezek az igeversek a „gyülekezeti fegyelmezésről” szólnak. A gyülekezeti fegyelmezés nagyon fontos, gyakran félreértett és néha visszaélésre ad lehetőséget keresztények között. Két összefüggésben is fontos: a keresztények közötti megbékélés miatt; és a Krisztus testében lévő emberek védelme miatt.

Egy szellemileg bántalmazó rendszerben ezek a versek fegyverekké válnak a teljesítmény-orientált emberek kezében, hogy másokat rávegyenek, hogy másképp viselkedjenek, vagy megszabaduljanak tőlük, ha mégsem teszik.

A szövegkörnyezet ismét nagyon sokat segít abban, hogy megértsük a fenti két vers lényegét. A Máté 18-ban a közvetlen megelőző versek egy eltévelyedett bárányról szólnak. A pásztor elhagyja a nyáj többi tagját, hogy megkeresse az elbandukolt bárányt. Az 1 Korintus 5-ben a történet egy olyan emberről szól, aki vérfertőző kapcsolatban él az apja feleségével, aki valószínűleg az ő mostohaanyja. A sokkoló ügy kitudódik, hiszen hírként terjed mindenfelé (1. v.), és a probléma negatív hatással van a teljes gyülekezetre (6. v.).

Az ellened vétkező testvér olyan, mint egy elkóborolt juh. Ezért, „menj és intsd meg.” Más szavakkal, menj, fogd meg és hozd vissza! Ha nem hallgat rád, végy másokat és menj el újra. Ha még mindig nem hallgat rátok, mondjátok el a gyülekezetnek. A „gyülekezet” nem azt a csoportot jelenti, akik egy épületben találkoznak hetente néhányszor; azokat az embereket írja le, akiknek valódi szellemi kapcsolata van az eltévelyedett emberrel. Ha nem hallgat rátok ezek után sem, hagyjátok elmenni. (A következő fejezetben több szót is ejtünk majd arról, hogy mit jelent, hogy „tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt.”)

Az 1 Korintusban egészen másfajta történetet találunk. Itt nem egy elbandukolt személyről van szó. Ez az ember a közösség kellős közepén vétkezik és mindenki tud róla. Bűne az egész gyülekezetet érinti. Miért? Mert egy olyan kapcsolatrendszerben, mint egy család vagy gyülekezet, amit az egyik tag tesz, az kihat az összes többire. Azt könnyű belátni, hogy hogyan hat negatívan egy szexuális bántalmazó tette az áldozatára. De mi a helyzet egy afférral, mint ebben a helyzetben? Mivel a gyülekezetben mindenki tudott róla, hatással volt rájuk, mivel annak a terhét kellett cipelniük, hogy ezt az ismeretet titokban tartsák. Legalább annyi energiába telik valamivel nem foglalkozni, mint foglalkozni. Igazából több energiába telik – mivel ha nem foglalkoznak vele, a probléma is megmarad, plusz azon is dolgozni kell, hogy elfedjük.

Ebben az esetben Pál nagyon kemény. Dühös a korintusiakra, mert nem érezték át a helyzet súlyát, hogy „eltávolítottátok volna közületek azt, aki ilyen dolgot cselekedett.” A 9-10 versekben emlékezteti őket, hogy utasítása szerint „nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. De nem általában e világ paráznáival… hiszen akkor ki kellene mennetek a világból.” Pál nem volt paranoiás a külső világgal kapcsolatban, de aggasztotta, hogy mi történt belül. Figyelmeztetése egy „testvérnek nevezett, de erkölcstelen” emberre vonatkozott.

Néhány gyülekezetben nehéz ezt megvalósítani azonban, mivel vezető pozícióban vannak azok, akiket fegyelmezni kellene.

(Forrás: The Subtle Power of Spiritual Abuse)

Reklámok
Kategória: Más tollából | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

7 hozzászólás a(z) Gyülekezeti fegyelmezés bejegyzéshez

  1. sfi szerint:

    “A „gyülekezet” nem azt a csoportot jelenti, akik egy épületben találkoznak hetente néhányszor; azokat az embereket írja le, akiknek valódi szellemi kapcsolata van az eltévelyedett emberrel. ”

    Mi a fene az a “valódi szellemi kapcsolat”? Pestiesen szólva: kamu. Külön-külön oké. Van szellemi kapcsolat (egy Szellemmel itattunk meg). Lehet valódi kapcsolat. Bár ez önmagában is necces értelmű. Mi a valódi? Azt jelenti, hogy él a kapcsolat, vagy azt, hogy intim? De valódi szellemi kapcsolat… Egy világit még meg lehet etetni ezzel, én már körberöhögök minden ilyennel próbálkozót.

    Szerintem ez simán megint túl van misztifikálva. Az 1Kor. 6-ból számomra egyértelmű, hogy a vének testesítik meg a gyülekezet tekintélyét ez ügyben. Nem kell ezen a ponton már közvetlen személyes kapcsolat. A tanuk előtti intésben ez szerintem kellő hangsúlyt kaphat.

    • luk15 szerint:

      ezt egy kicsit komolyabban kellene vened,és nemárt hogyha útánna nézel hogy valójában miért járnak az emberek gyülekezetbe.

  2. ribizlibogyó szerint:

    Nekem ezeknek az igehelyeknek egy egészen más vonatkozása jutott eszembe. Méghozzá az, hogy az intésre vonatkozó igék a másik iránti harag kifejezésének nyílt módjára tanítanak. Nézzük csak: Máté 18:
    15. Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
    16. a pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
    17.Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
    Arról van szó, amikor az atyámfia ELLENEM vétkezik, tehát nekem van személyes sérelmem ellene, azaz én haragszom rá. Ilyenkor nem biztos, hogy képes voltam megbocsátani, mielőtt elmondom neki; tehát ha még nem bocsátottam is meg, vagy esetleg nincs is igazam, vagy mindketten haragszunk, vagy mindketten hibásak vagyunk stb…..Ez elképzelhető, ugyebár, tehát ebbe belefér a nem egészen ideális, nem egészen fegyelmezett eset is. Jézus tehát arra tanít: ha haragszunk egymásra, azt először személyesen, négyszemközt próbáljuk tisztázni, hátha képesek vagyunk megérteni, belátni a helyzetet, a másik álláspontját, meggyőzni a másikat; ha dühösek vagyunk, haragszunk, azt is csak a másikra zúdítsuk.
    De ott van ennek a másik oldala is: igenis _mondjuk el_, nyilvánítsuk ki, beszéljük meg, próbáljuk tisztázni, ne fojtsuk el, ne kenjük el, ne söpörjük a szőnyeg alá.
    Ugyanakkor egyáltalán nem biztos az, hogy a megbeszéléskor képesek vagyunk az igazságot felismerni, vádaskodás nélkül, tárgyilagosan, a problémára koncentrálva beszélni. Lehet, hogy elvakít bennünket a méreg, a fájdalom, a vád…egyáltalán nem biztos, hogy a legérettebben viselkedünk, vagy a másik éretten viselkedik.
    Ilyenkor tehát vonjunk be még egy-két tanút – a külső megfigyelők lehet, hogy képesek józanabbul, higgadtabban, hűvösebben szemlélni a dolgokat. Így lehet, hogy sikerül a tárgyra koncentrálni és megérteni, mi történt, és megegyezni.
    De még így sem biztos; lehet, hogy a tanúkkal együtt is elszabadul a harag, indulat, vádaskodás; talán még tanúk előtt sem lehetséges józanul és tárgyilagosan szemlélni a sérelmet.
    Ilyenkor következik az egész gyülekezet; ott pedig még nagyobb az esélye annak, hogy az egész közösséget már nem érinti személyesen a sérelem, ráadásul még nagyobb az esély arra, hogy az egész közösség nem lesz elfogult az egyik vagy a másik fél javára, tehát az egész közösségtől még inkább várható egy józan ítélet; még valószínűbb, hogy a semleges kívülállók nem ragadnak bele a vádaskodásba, személyeskedésbe, haragba, hanem képesek kizárólag a vita tényleges tárgyára koncentrálni, és az egyéb körülmények nem vonják el a figyelmet erről.
    De mindez a lépés nyílt, közvetlen kommunikációt igényel. És egyáltalán nincs kiemelten szó a vezetőkről.
    Jézus itt, ezzel ÉPPEN annak az útját akarta elvágni, hogy a gyülekezet tagjai a sérelmeikkel a vezetőséghez rohangáljanak, és feljelentgessék egymást.
    Vagy a másik háta mögött kipletykálják, kitárgyalják, sértegessék egymást.
    Vagy megbeszélés nélkül bosszút álljanak, elgáncsolják a másikat.
    Vagy a másik út: hogy szőnyeg alá söpörjék az ügyeket.
    Mindegyik megoldás kerülő út, _nem egyenes_, _nem őszinte_. És mi vezérli a kerülőutakat? A félelem a másiktól! Jézus tehát ezzel azt tanítja: _ne féljünk_ a másikkal megbeszélni a dolgainkat. Természetesen annál kevesebb félnivalónk van, minél inkább képesek vagyunk az ügyet az adott témára koncentrálni, arról beszélni, ami valóban a problémánk, és nem bonyolódunk bele oda nem illő sértegetésekbe. Mert az természetesen könnyen az indulatok elszabadulásához és viszontsértegetésekhez vezethet; annál pedig ugyebár könnyebb volna a problémák szőnyeg alá söprése, elfojtása vagy a kerülőutak keresése, a feljelentgetés, a pletyka, a bosszú stb.
    Ebben a könyvben: http://www.libri.hu/konyv/duhongo-ifjak.html Van egy kitűnő táblázat a harag kifejezésének érett és éretlen módozatairól. A legérettebb egyben a leginkább konstruktív, leginkább építő, szelíd és fegyelmezett módszer, amikor sikerül a problémát minden indulat nélkül, kizárólag a tárgyra koncentrálva megbeszélni.
    A táblázat innen kiiindulva halad lefelé az egyre destruktívabb, rombolóbb kifejezési módok felé.
    A táblázat LEGALJÁN, a LEGALSÓ rublikába ez van írva: PASSZÍV-AGRESSZÍV kifejezési mód.
    EFÖLÖTT helyezkedik el a tomboló düh. Tehát még a tomboló düh is ÉRETTEBB a passzív-agresszív haragnál, mivel egyenesen, közvetlenül, őszintén kommunikál azzal, akire épp haragszik, azaz még így is több esélyt ad a rendezésre, mint az, aki magába fojtja és KERÜLŐ, nem őszinte, nem egyenes, nem közvetlen utakat keres a probléma, sérelem megoldására.

  3. ribizlibogyó szerint:

    Még az jutott eszembe, persze el se olvastam az igehelyeket, csak átfutott rajtam, hogy Dávid három feleségével különböző konfliktushelyzetek vannak leírva. A három nő három különböző stílusban igyekezett ezeket “kommunikálni”. Mindhárman közvetlenül, egyenesen Dávidnak mondták el a problémájukat; de
    – Mikál haragosan, tiszteletlenül.
    – Abigail hízelegve, mert aggódott, hogy mi lesz.
    – Bethsabé pedig a lehető legegyszerűbben elmondta és kész.
    Ennek persze nincs különösebb jelentősége, csak eszembe jutott.

  4. Érdek Lődő szerint:

    Szeretnék érdeklődni,hogyha a kereszténység szerint a megtérése által bűneitől mexabadult az egyén,hogy lehet az,hogy mégsem? És ha már az ELEJÉN ekkora gáááz volt,az miért volt? Létezik egyátalán bűntelen keresztény?
    És ki határozza meg,hogy mi a bűn?

    Mert jó, a 10 parancsolat rendben, de hallottam már idült baromságokat ezen felül:

    “Ha nem jössz a gyülekezetbe bűűűűnös vagy”
    ” Ne menjé’ világi rendezvényre,mert bűűűűűűn”
    “Ha nem acc 10-edet az bűűűűűűűn”
    “Ha megmondod a véleményedet az eszement pásztorról az bűűűűűűűn”
    “Nem olvasol bájbölt(és nem érted úgy,ahogy akarjuk?)? Nem imádkozol standard módon? Nem hozol embereket? BŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰNös.”
    ……………..ÉSATÖBBI

    • sfi szerint:

      “Szeretnék érdeklődni,hogyha a kereszténység szerint a megtérése által bűneitől mexabadult az egyén,hogy lehet az,hogy mégsem?”

      Legfeljebb a bűnei terhétől szabadul meg egy csapásra. De ez is első sorban Isten részéről van így. Azaz Ő nem kárhoztat. Nem biztos, hogy az ember át is éli ezt a maga teljes valójában, amitől még igaz.

      “Létezik egyátalán bűntelen keresztény?”

      Ha hihetünk János apostolnak – aki hazugnak mondja azt, aki magát bűntelennek mondja -, akkor nincs bűntelen keresztény egyáltalán. Pál szerint a testünk – amiben hordozzuk a bűnt – megváltása, még előttünk álló történelmi esemény.

      “És ki határozza meg,hogy mi a bűn?”

      Isten.

      “Mert jó, a 10 parancsolat rendben, de hallottam már idült baromságokat ezen felül:

      “Ha nem jössz a gyülekezetbe bűűűűnös vagy”
      ” Ne menjé’ világi rendezvényre,mert bűűűűűűn”
      “Ha nem acc 10-edet az bűűűűűűűn”
      “Ha megmondod a véleményedet az eszement pásztorról az bűűűűűűűn”
      “Nem olvasol bájbölt(és nem érted úgy,ahogy akarjuk?)? Nem imádkozol standard módon? Nem hozol embereket? ”

      Igen, ezek idűlt baromságok.
      Kb. a bűn definíciója a következő: amire Isten azt mondja ne tedd meg, de megteszed, vagy amire Isten azt mondja tedd meg, és nem teszed meg.

  5. szasa szerint:

    “Egy szellemileg bántalmazó rendszerben ezek a versek fegyverekké válnak a teljesítmény-orientált emberek kezében, hogy másokat rávegyenek, hogy másképp viselkedjenek, vagy megszabaduljanak tőlük, ha mégsem teszik.”
    Leereszkedő bibliai idézetekkel nem lehet az emberek lelkét a jóra vezetni. teljesítmény orientáltság jellemzi a vezetésbe bekerülteket a szektákban, mert azt mondják, Isten hatalmazta fel őket, hogy szelektálják az embereket.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s