Megtanulni “csinálni” a kereszténységet

Amikor kereszténnyé lettem (Jeff beszél), elmentem egy egyhetes konferenciára, amit arra terveztek, hogy megtanítsák nekem, hogyan kell élni a keresztény életet. Az előadó sok-sok listát mutatott be nekünk, amik „szellemi” tennivalókat tartalmaztak, és módszereket, hogy hogyan lehet őket megvalósítani. Amikor hazamentem, észrevettem, hogy mennyire nyomorultul érzem magam. Emellett biztos voltam benne, hogy Isten is elég nyomorultnak gondol. Bűntudatom volt és szégyelltem magam.

Azóta sokat gondolkodtam azon, hogy mi történik az ilyen konferenciákon. Az egyik dolog, ami zavar, hogy sok igeverset úgy használnak a tanításaikban, hogy teljesen kiragadják őket szövegkörnyezetükből. Azonban mivel ez a fajta megközelítése a keresztény életnek valamiféle viselkedésminta elérése, így a bizonyító szövegidézés teljesen elfogadott.

Levontam néhány következtetést is. Először is, nem hiszem, hogy lehetséges egy „keresztény formula szemináriumot” tiszta lelkiismerettel elhagyni. A Krisztushoz vezető nevelés zászlaja alatt sokkal inkább azt érik el, hogy az emberek teljesen önmagukkal lesznek elfoglalva. Ha azonban önmagunkra nézünk, mindig elégtelennek bizonyulunk. Úgy vélem, hogy egy keresztény megvizsgálhatja a keresztény viselkedését és vélheti úgy, hogy bűnmentes. Sajnálatosan ezt úgy hívják, hogy önigazultság.

Azt is gondolom, hogy az effajta szemináriumok arra vezetik az embereket, hogy rossz okból éljék meg a keresztény életet. Önmagukkal elfoglalt emberek hagyják el ezeket a szemináriumokat rossz lelkiismerettel és egy listányi tennivalóval, hogy megkíséreljék megélni a kereszténységet, hogy tisztára mossák lelkiismeretüket.

De gondolkodjunk el a következőn. Az 1 Timóteus 1-ben azt írja Pál, hogy „a parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.” (5. v.). Ebben a részben azt mondja Pál, hogy tanításának a célja a szeretet, ami tiszta lelkiismeretből fakad, azaz igaz szívből és valódi hitből. Honnan jönnek ezek a dolgok? Abból, hogy mennyire jól követjük a tennivalók listáját? Abból, hogy hogyan éljük az életünket?

Nem.

Nézzük meg később a Zsidó 10-ben:

Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől,  a testét pedig megmosták tiszta vízzel. (19-22 v., kiemelés tőlem)

A megtisztult lelkiismeret és a tiszta szív soha nem érhető el vallásos viselkedés alapján. Ráadásul már a miénk Jézus miatt.

Az 1 Timóteus 1-ben Pál azt is mondja, hogy „némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak.” (6-7 v.). Úgy tűnik, az első században is voltak „keresztény formula szemináriumok”.

Most ezeknek a gondolatoknak a hátterével, melyek a Törvény helyes és helytelen használatára vonatkoztak, nézzünk meg néhány konkrét módját, ahogy a Szentírást helytelenül használják, ahogy mi láttuk azoknak az életében, akik hozzánk fordultak tanácsért. A használt igeversek példák, a teljesség igény nélkül. Az elején érdemes tisztázni, hogy nem azt mondjuk, hogy figyelmen kívül kell hagyni ezeket a verseket. Fontosak és hasznosak, és mindenkire vonatkoznak. Mégis, sokszor visszaélnek velük.

(Forrás: The Subtle Power of Spiritual Abuse)

Reklámok
Kategória: Más tollából | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

20 hozzászólás a(z) Megtanulni “csinálni” a kereszténységet bejegyzéshez

  1. sfi szerint:

    Azért látom, csak eljutunk a konkrét példákig. Helyes, megvárom. Mert addig az ilyenekről

    “Úgy vélem, hogy egy keresztény megvizsgálhatja a keresztény viselkedését és vélheti úgy, hogy bűnmentes. Sajnálatosan ezt úgy hívják, hogy önigazultság.”

    csak az jut eszembe, hogy nem önigazultságnak, hanem hazugságnak hívják, ha igazat mond János apostol.
    Azért várok, mert el tudok képzelni olyan szövegkörnyezetet, amikor én is ezt mondanám. Az a bajom, hogy nem látom a határokat. Mondjuk a magát kereszténynek valló sorozat gyilkosnak mondhatom-e, hogy ejnye-bejnye, vagy ösztönözzem arra, hogy keresse a Krisztust, addig is ne akarjon erőfeszítéseket tenni, hogy megfékezze a benne lévő bűnt, mert az lenne aztán csak az antikrisztusi, a szellemi abúzus felé vezető út első lépése?

  2. ribizlibogyó szerint:

    Kicsit kíváncsivá tettél, vajon neked mi szükséged van Krisztus megváltására, ha egyedül is ilyen remekül elboldogulsz. A tested nem halott a bűn miatt, téged nem kell, hogy a lélek elevenítsen meg stb.
    (Talán erős katolikus gyökereid lehetnek, ezek ott rögzültek beléd. De inkább nem találgatok.)
    Ami a “sorozatgyilkost” illeti, és most tekintsünk el a példa abszurditásától (mi lenne, ha találkoznál vele). Tehát: Pál azt mondta: “én pedig semmiről sem akarok tudni köztetek, csak Krisztusról, róla is pedig mint megfeszítettről.” Mert ahhoz, hogy valaki megismerhesse Istent és megváltozzon az élete, elsőként is _bűnbánatra_ kell jutnia. Ez az első és teljesen biztos jele annak, hogy valakinek a szellemét megelevenítette az Úr, tehát “találkozott Istennel”. Bűnbánatra az ember ugyanis képtelen önmagától eljutni. Krisztus a megtérés egyetlen biztos jelének a bűnbánatot fogadta el. Ez jelzi, hogy az ember tényleg megváltozott, befogadta Isten Lelkét, azt a magot, ami később felnőhet benne.
    Aki átélte ugyanezt az élményt, “találkozott Istennel”, Isten Szelleme megelevenítette a halott lelkét, az is átéli a bűnbánatot. Ez az a kezdeti élmény, amiből Isten képes kibontani a maga tervét, hogy az Ő általa előre elkészített jó cselekedetekben járjunk. Természetesen a hithez ragasztván az igyekezetet.
    De _bűnbánat_ _nélkül_ a te “sorozatgyilkosod” lelke, szelleme ugyanolyan halott marad, bármit is tesz, az _nem segít rajta_.
    Ha önmagát bűnbánatra való eljutás nélkül is kereszténynek tartja, az egyetlen, amit tehetsz, hogy felvilágosítod: bűnbánat nélkül nem keresztény. És prédikálod neki a Krisztust. Mire akarnád ezen kívül tanítani? Pál ezt mondta a bűnben élő keresztényeknek: “Nem ismeritek a Krisztust. Megszégyenítéstekre mondom.” A bűn elszakít Istentől, elválaszt az Ő megismerésétől. Krisztus ezt kérdezte Pétertől az árulása után: “Péter, szeretsz engem?” A megtérés lényege az Istennel való _közösség_. A bűn a közösség megélésétől választ el.
    Isten nélkül, önmagától az ember csupán a bűntudatot képes átélni; az pedig a manipuláció elsőszámú, leghatásosabb táptalaja, fegyvere. A bűntudatban tartott emberrel bármit meg lehet csinálni/csináltatni, hajlítható, képlékeny, remekül alávethető, zsarolható, felhasználható bármilyen célra.
    Egy jól működő szellemi abúzusrendszer kiépítéséhez tehát elegendő az emberek bűntudatát felkorbácsolni, folyamatosan szinten tartani, és máris bármire kész képlékeny és rettegő birkanyájat kapnak. Akik bármelyik pillanatban készek a feketét fehérnek, a gyilkost kereszténynek mondani, a saját józan eszük és lelkiismeretük ellenére is; mert a bűntudatban élő ember a megváltás feltételét az engedelmes alávetettségben látja. (Ehhez persze Isten igéjét megfelelően hatásosan kell prédikálni, nehogy eszükbe jusson maguktól értelmezni, csak úgy, ahogy az a szószékről elhangzik.)

    • sfi szerint:

      Először is Ribizlibogyó, nem Tőled várok eligazítást, mert túlságosan jól ismerlek. Annyira képes vagy elvetni a sulykot a sztereotípiáddal, projekcióiddal, hogy nehezen állom meg, hogy helyre tegyelek. Inkább tekintettel akarok lenni zakkant állapotodra. A mai zakkantságod például ez:

      “Talán erős katolikus gyökereid lehetnek, ezek ott rögzültek beléd.”

      Elképesztő mellélövés. Akkor is, ha azonnal magad is reagáltál rá mondván, nem találgatsz inkább.

      Így nem Neked szól a példálózásom.

      Erre viszont válaszolok, mert előrébb viheti a vitát a maga fura módján:

      “Egy jól működő szellemi abúzusrendszer kiépítéséhez tehát elegendő az emberek bűntudatát felkorbácsolni, folyamatosan szinten tartani, és máris bármire kész képlékeny és rettegő birkanyájat kapnak.”

      Az lehetséges, csak én nem erről beszélek.
      A bűntudat, a kárhoztatás, a szégyenérzet a világ szerinti szomorúság elemei, valamint a törvény olyan eszközei, melyek elvétettek (Kol. 2,14-15) a fejedelemségektől. A vitát én nem azon folytatom, hogy kell-e éreznie bűntudatot egy kereszténynek, mert permanensen, majd minden hozzászólásomban elmondom, hogy megigazult a keresztény, ergo nem kell kárhoztatnia magát, bűntudatot és szégyent éreznie. A vitát én azon folytatom, hogy tevőlegesen igen is meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy ne essék bűnbe, s ebben a törvény eszköz.

      • ribizlibogyó szerint:

        “mert túlságosan jól ismerlek.” Honnan ismersz ennyire jól? Kiváncsi vagyok, mennyi józan realitás van ebben a mondatban, avagy mennyi “szellemi kijelentés”. Tehát mióta ismerjük egymást _túlságosan jól_? “Inkább tekintettel akarok lenni zakkant állapotodra. A mai zakkantságod például ez ” – ezt csakis Isten Szent Lelke jelenthette ki neked, nem vitás.
        [És nem mellélövésként írtam. Mert ahonnan kiváltál (ha jól tudom, már nem tartozol oda) az a katolikus teológiából nőtt ki, és máig magán viseli annak a jegyeit. De hagyjuk a konkretizálást, mivel az ellentétes a blog céljaival.]

        • sfi szerint:

          “Honnan ismersz ennyire jól?”

          Másik blogról. Ahol szintén elárasztottál sztereotípiáiddal.

          “Mert ahonnan kiváltál (ha jól tudom, már nem tartozol oda) az a katolikus teológiából nőtt ki, és máig magán viseli annak a jegyeit.”

          Ez alapján majdnem minden a katolikus teológiából nőtt ki, még a reformáció is és magán is viseli annak jegyeit.
          Egyébként meg ne kamuzz! Az én erős katolikus gyökereimről vizionáltál, feltételes módban. Ha kezdettől a Hit Gyülekezetére gondoltál volna olyan kontextusban, ahogy most megpróbálod terelni a figyelmet, akkor nem feltételes módban beszéltél volna, hisz mint látható ezzel tisztában voltál.

          Van két jellemző ok, amiért az ember elmegy pszichiáternek vagy pszichológusnak. Az egyik, hogy érdeklik az emberek. A másik, akinek magának is szüksége lenne rá, ezért kitanulja a szakmát. Téged vajh melyik motívum tesz kocapicológussá?

          (Segítek. Ha az ember érdekelne, kérdeznél. Nem pedig projekttálnál hasra ütve.)

          • ribizlibogyó szerint:

            “Egyébként meg ne kamuzz!” Köszönöm ezt a szelíd, kedves, szerény, tisztelettudó, keresztényhez méltó stílust, amivel társalogsz velem. Azért nem nevesítettem konkrétan a gyülekezetet, mert le lett írva, hogy a blog nem akar konkrétan gyülekezeteket kiemelni. A katolicizmus viszont számomra már nem konkrét gyülekezetnek tűnik, inkább egy olyan szellemi magatartásra utal, amely a cselekedetek üdvösségszerző erejét tanítja (akárcsak a júdaizmus, mellyel a HGy közösséget vállal).
            Egyébként általában is a vallásszociológia, aminek kutatási témájához ez a blog a legközelebb áll, tudományos előfeltételként rögzíti, hogy nem a vizsgált közösségek tanításait elemzik, csupán a közösségeken belül megnyilvánuló viszonyokat. Ahogyan a közösség tagjai egymáshoz állnak, az mennyire építő vagy éppen személyiségromboló hatású. Ez egy helyes hozzáállás, én is igyekszem betartani. Ezért úgy írtam, mintha sose hallottam volna, hogy létezik ilyen nevű gyülekezet. Innen a “terelés”.

            “Ha az ember érdekelne, kérdeznél. Nem pedig projekttálnál hasra ütve.” Mit kérdezzek? Te mit kérdeztél? Azzal kezdted, hogy amit a szerző ír a törvényről, az eretnekség. Erre én idéztem az Újszövetség törvénnyel kapcsolatos összefüggőbb tanításait (nem az összes igét). Erre azt válaszoltad, szedjem össze magam. Azóta írtál még jó sok szöveget, ami alapján ezt a feltételes módú! talán! -nal kezdődő mondatot leírtam. Természetesen elismerem, én nem tudok olyan alázatos, bájos, szelíd, kedves, szerény, tisztelettudó, illedelmes, kifinomult, gyógyító és építő, sőt egyenesen lovebombing szöveget előállítani, mint te. Amiképp az igére sem támaszkodom olyan erősen, mint te, hiszen kinek ne tűnne fel, hogy, amint Pál írja, csak úgy ömlik írásaidból az ige: Kol 3,16 A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.

            “Másik blogról. Ahol szintén elárasztottál sztereotípiáiddal.” Aha, tehát számodra ez kimeríti a “túlságosan jól ismerlek” fogalmát. Így már értem, miért vádolsz _pont_ sztereotíp gondolkodással…..

            “Téged vajh melyik motívum tesz kocapicológussá?” Ebben a blogban egyszer már felmerült a kérdés: “Arra, hogy a vallási közösségek teszik-e beteggé a tagokat, vagy ellenkezőleg, azok már betegen lépnek be a gyülekezetbe, egyelőre nincs megnyugtató válasz. ” forrás
            http://www.tebolyda.hu/faliujsag/sajtofigyelo/200105/hv20010527.htm
            Válasz
            ribizlibogyó says:
            2010. július 4. at 18:48
            :) Hát ezt borzasztó nehéz eldönteni. Minden ember betegen lép be egy vallási közösségbe, hiszen “a betegeknek van szükségük orvosra” :)”
            Tehát nekem szükségem volt orvosra, lelki gyógyulásra, igen, nagyon-nagyon-nagyon-nagyon nagy szükségem volt rá. És van most is.
            Neked viszont nem, hát ez tényleg nagy különbség köztünk.

  3. ribizlibogyó szerint:

    Aki minden emberi erejét beveti, megfeszítve erőlködik egy cél érdekében, így járhat: http://www.youtube.com/watch?v=HT8tfAu1zt4&feature=related

  4. sfi szerint:

    “Köszönöm ezt a szelíd, kedves, szerény, tisztelettudó, keresztényhez méltó stílust, amivel társalogsz velem.”

    Miért, ha azt mondom mérges kígyók fajzata, az kellően szelid, stb? Ugyan.

    “A katolicizmus viszont számomra már nem konkrét gyülekezetnek tűnik”

    Szó se róla, ügyesen kamuzol tovább. Nem. Te ott az “én” katolikus gyökereimről szóltál, nem pedig valami áttételes gyökerekről. Most, hogy rájöttél, mellément, mented a menthetőt.

    “Egyébként általában is a vallásszociológia, aminek kutatási témájához ez a blog a legközelebb áll, tudományos előfeltételként rögzíti, hogy nem a vizsgált közösségek tanításait elemzik,…”

    Az ominózus bejegyzés viszont alapvetően a tanítást elemzi.

    “Te mit kérdeztél? Azzal kezdted, hogy amit a szerző ír a törvényről, az eretnekség.”

    No hiszen. Hisz épp a bizonytalanságomat fogalmaztam meg legelőször, mikor azt írtam, hogy vagy rosszul van megírva, vagy eretnekség. S igenis folyamatosan kérdezek, mikor a konkrétumok hiányát emlegetem.

    “Aha, tehát számodra ez kimeríti a “túlságosan jól ismerlek” fogalmát. Így már értem, miért vádolsz _pont_ sztereotíp gondolkodással…..”

    Már elnézést. Igenis ebben megismertelek kellően. Nem állítom, hogy teljesen megismertelek. De konkrét viselkedési formára utalva írtam ezt, amiről viszont igenis van kellő tapasztalatom.

    “Tehát nekem szükségem volt orvosra, lelki gyógyulásra, igen, nagyon-nagyon-nagyon-nagyon nagy szükségem volt rá. És van most is.
    Neked viszont nem, hát ez tényleg nagy különbség köztünk.”

    Ez itt nem több, puszta alázatoskodásnál. Nem alázatoskodni kell egy kereszténynek, hanem magát megalázni Isten – azaz nem emberek – előtt. Azaz, ha nincs különösebb szükség rá, nem akasztok táblát a nyakamba, hogy “beteg vagyok”. Akasztok, ha szükségem van embertársaim segítségére, vagy kifejezett jel, ami az adott helyzetben Krisztusra mutat. De engedelmeddel, ez itt nem az a hely és alkalom.
    Hogy pedig az emberi kapcsolatokban miként viselkedem, arról nem a te ítélőszéked előtt kell számot adnom. A vitákban – s a blog, fórum műfajilag egy olyan felülete a kapcsolatoknak, ahol az átlagnál nagyobb mértékben van jelen a vita – bizony nem ritka, hogy úgy tesszük éberré a másikat, ahogy a vasakat egymással élesítik. (Péld. 27,17)
    S ha már itt tartunk. Tényleg. Én egészésgesként jöttem Krisztushoz, mikor megtértem abban az értelemben, hogy nem azért éreztem szükségét megtérni Hozzá, mert nyomorultnak éreztem magam, hanem mert meghatott, megrendített az, amit értem tett és végtelen pofátlanságnak éreztem volna válasz nélkül hagyni. Olyan pofátlanságnak, amivel később biztos nem tudtam volna együtt élni. Én nagyon szerencsés ember vagyok. Egész életemben boldog voltam. Annyira, hogy amikor azt gondoltam, boldogabb már nem lehetek, Isten megajándékozott állandóan a boldogság még nagyobb ismeretével és azzal, hogy megadta azt nekem. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem voltak rossz időszakai életemnek. Ám ezek döntő többsége kereszténnyé válásom után következett be, amikor pedig már olyan boldogság részese voltam, amit ez a világ egyszerűen nem vehetett el tőlem. No de már így is túl sokat írtam erről.

    No de tudod milyen a sors fintora, avagy Isten humora?
    Tegnap nálam járt Endi és egy index fórumos bejegyzésre hívta fel a figyelmem, amit történetesen Infaustus blogján egyszerűbben megtaláltunk, merthogy oda is berakta. Ott pedig Te épp belinkeltél egy honlapot, amit valószínűleg kellően felületesen olvastál el, különben vagy nem vitatkoznál velem, vagy nem ajánlottad volna másoknak pozitív éllel. Ugyanis azon az oldalon nagyon szépen leírják, hogy igen keveseknek segít a puszta imádkozás, (a bűn kezelése szempontjából) passzív Isten keresés, csodavárás. Ellenben elmondják, hogy kőkemény erőfeszítéseket, átgondolt kezelésnek vessék alá magukat.

    Hát hadd ajánljam én is az oldalt:

    http://ex-gay.fw.hu

    • ribizlibogyó szerint:

      “Szó se róla, ügyesen kamuzol tovább….Most, hogy rájöttél, mellément, mented a menthetőt.”
      Tulajdonképpen mit szeretnél? Hogy látatlanban mindent tudjak rólad? Szerinted Isten ilyen képességgel ruházza fel a híveit (téged is, mert te is mindent tudsz másokról), és aki nem tud rólad mindent az interneten keresztül, az “mérges kígyóknak fajzata”? Vagy miért is vagyok az? Mert bemásoltam neked az újszövetségi tanítást a törvényről, hogy olvasd el? Hát az valóban sátáni.
      Ami a “kamuzást” illeti: a hitgyülekezet a katolicizmusban gyökerezik, annyira, hogy NS a katolikus karizmatikus mozgalom egyik elindítója. Nyilvánosan pedig a HGy a júdaizmussal fonódik össze. Mindkét szellemi tanrendszer másképp értelmezi a törvényt, mint az újszövetség, mindkettő a törvények betartásának üdvösségszerző erejét tanítja. A júdaizmussal vállalt testvéri közösség a gyakorlatban kivitelezhetetlen; ezért, bár látványosan megtagadják, de a teológiájuk közelebb esik a katolicizmushoz, mint a júdaizmushoz, mert ahhoz egyszerűen lehetetlen.
      Erre utaltam. Természetesen elképzelhető volna, hogy te is, mint NS, gyakorló katolikus családban nőttél fel, hiszen meglehetősen sok ilyen ember van. A katolikusok kb. 10%-a jár minden héten misére, tehát kb. 600 ezer ember. Az elég sok. De ha nem is ilyen családból származol, NS prédikációin nőttél fel, aki elvégezte a katolikus teológiát és a karizmatikus katolikus mozgalom elindítója.
      Azért írtam, hogy “talán”, mert talán nem minden hitgyülis gondolkodik úgy a törvény szerepéről, mint te. Ezt nem tudhatom.

      “Az ominózus bejegyzés viszont alapvetően a tanítást elemzi.”. Igen. Természetesen egy hívő keresztény szöveg nem fogja kikerülni a konkrét teológiai tanításokat úgy, mint egy “értéksemleges” “pozitivista” világi tudomány. (Ez még a kutatóknak is nagy nehézségekbe ütközik). Mindenesetre a szerző célja semmiképp nem a “tudományos kutatás”, hanem az igazság; és ahogy Jézus mondta: gyümölcseiről ismerni meg a fát. Tehát a teológiai tanításból kell kiindulni, ha meg akarjuk érteni, mi történik.
      Egyébként Balati nem a teológiai tanítást nem akarta konkretizálni, hanem gyülekezeteket nem akart nevesíteni, sőt ki is törölt konkrét gyülekezet elleni panaszos, illetve egy másikat ajánló kommentet. (Az ajánlót nem olvastam, azt sajnálom).

      “S igenis folyamatosan kérdezek, mikor a konkrétumok hiányát emlegetem.” Nos, ahogyan te részekre osztottad a parancsolatokat (van, amelyek a szakrális térbe emelnek stb, tehát van amit meg kell tartani, van amit nem stb) – ilyen felosztást még az életben nem olvastam az Újszövetségben, csak azt, amit Balati is idézett: aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. Pont.
      A nohahita törvények, amire még utaltál: Apcsel. 15:20: Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.

      Ezt Pál és Silás levélként elvitte Antiókhiába, átadták; és később soha nem hivatkozik rá.
      Ami a leginkább ezzel kapcsolatos igehely Pál leveleiben, az ez a rész: 1. Kor. 10:
      23. Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.
      24. Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé.
      25. Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.
      26. Mert az Úré a föld és annak teljessége.
      27. Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.
      28. De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.
      29. De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?
      30. Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok?
      31. Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.
      32. Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.
      33. Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.

      Ehhez utalások még: 1. Kor. 8. és 10. fejezet, 1. Tim. 4:4, Tit. 1:15, Róma14:14-23, Máté 15:11, 17, Luk.10:7, Apcsel. 10: 13-15, Róma14: 5-6.
      A kép tehát árnyaltabb, ezekben az igékben nem azt olvasom, hogy “a nohahita törvényeket meg kell tartani”. Az ige másképp fogalmaz és másra helyezi a hangsúlyt: a cselekedeteiddel ne botránkoztass meg másokat, a szabadságod ne legyen botlására másnak, a szabadság ne legyen ürügyül a testnek.

      “De konkrét viselkedési formára utalva írtam ezt, amiről viszont igenis van kellő tapasztalatom.”
      Tehát a tapasztalatodat rámhúztad. Ez a nemsztereotíp gondolkodás.

      “Igenis ebben megismertelek kellően.” Ha neked ez jelenti a kellő, sőt “túlágosan jól” való megismerést……

      “Ez itt nem több, puszta alázatoskodásnál.” És ezt te honnan tudod? Kíváncsi lennék rá, hiszen mindent tudsz rólam :) Jobban ismersz, mint én saját magamat. Én tehát, ha jól értem, egy teljesen egészséges lelkű istentelenből lettem mérges kígyók fajzata, és a diagnózisod alapján felállított nemtechnika számomra az, hogy szedjem össze magam.
      Hát most már mindent tudok. Egy örök életre diagnosztizálva vagyok. A Szent Szellem átvilágított.

      “Azaz, ha nincs különösebb szükség rá, nem akasztok táblát a nyakamba, hogy “beteg vagyok”.” Szerintem még azt is tudod, milyen színű tábla lóg a nyakamban, és hogy mi van ráírva. Na, hát csak nem elégszel meg annyival, hogy “beteg vagyok”. A pontos kocapicológiai DSM-IV-(vagy BNO)-kódot is kérem. Hisz ez neked semmi, a monitoron keresztül is látod. Szóval mi a kocapicológiai kód, amit a nyakamba akasztva viselek (vagy a teljes kocapicológiai elnevezés)?

      “Egész életemben boldog voltam.” Ez mit jelent? Számodra mit jelent a boldogság? El sem tudom képzelni, ez miképp lehetséges, szóval, megkérlek, világosíts fel, hadd tudjam, miről maradtam le. Szegényes a fantáziám, képtelen vagyok elképzelni a boldogságot Isten nélkül.

      “rossz időszakai életemnek. Ám ezek döntő többsége kereszténnyé válásom után következett be” hm….

      “valószínűleg kellően felületesen olvastál el” valóban nem mélyedtem bele, mert nincs rá motivációm, hogy sokáig koncentráljak erre a problémára. Beleolvasgattam, és nagyon tetszett, hogy a probléma egyik fő okaként a férfiaktól való félelmet nevezik meg. Hogy inkább a nők társaságát keresték, velük jól megtalálták a hangot, a férfiak világát nagyon idegennek érezték, onnan agressziót, brutalitást észleltek, amit ijesztőnek találtak és elkerültek. Nos, vannak olyan fiú-férfi ismerőseim, akik, bár nem homoszexuálisok, de szintén kerülik a férfiak társaságát, és a párkapcsolatok terén valóban nagy gondjaik vannak. Olyanok pedig még többen, ez egészen gyakorinak mondható, akik nem voltak hajlandók katonák lenni, nem lelkiismereti okból, hanem mert egyszerűen nem bírták volna elviselni a férfiakkal való összezártság szupermaszkulin közegét. (És náluk is megfigyelhetők a párkapcsolati problémák, ha nem is a teljes csőd). Ez tehát egy fontos összefüggés. Amiképp a leszbikus irányultság kialakulásának oka is a férfiaktól elszenvedett agresszió, brutalitás, erőszakosság stb. A leszbikusságnak még csak meg sem kísérlik genetikai okát találni, mivel nincs.
      Vagyis, a nemiség, a sikeres szexus kulcsa a férfiasság sikeres megélése. A férfiszerep mára teljesen összezavarodott; még erősebben, mint a női. Mit jelent férfinak lenni? Mi a férfiasság lényege? Erre sokkal nehezebben válaszolnak az emberek, minthogy mi a nőiesség lényege. Nem véletlen tehát a homoszexualitás “virágzása”.
      Szóval engem ez érdekelt belőle, de az egészet nem olvastam el.

      • sfi szerint:

        “Tulajdonképpen mit szeretnél? Hogy látatlanban mindent tudjak rólad? ”

        No ez egyre szebb. Nem. Azt szeretném, ha nem lennél annyira felületes, mint amilyen. De ez nem megy.

        “Mindkét szellemi tanrendszer másképp értelmezi a törvényt, mint az újszövetség, mindkettő a törvények betartásának üdvösségszerző erejét tanítja.”

        A HGY egyáltalán nem tanít ilyet, így ezen a ponton is elbuktál. Sem explicit, sem implicit formában.
        Lövésed sincs a HGY-ről sem, de véleményed az van róla láthatóan.

        ““rossz időszakai életemnek. Ám ezek döntő többsége kereszténnyé válásom után következett be” hm….”

        Mi hm, Te szerencsétlen? Huszonegy évesen tértem meg, a rendszerváltáskor. Nem kevesen éltek meg ilyenkor rosszabb dolgokat. Meg ha kivégeztek volna meggyőződésemért Jézus Krisztusban, az lett volna csak az igazán “rossz időszaka életemnek”. Pál teljesen jól el volt a farizeusok társaságában (egész életében jó lelkiismerete volt, mint nekem), a bajai akkor kezdődtek, mikor megtért. S nemcsak a külvilággal lett konfliktusa, hanem a belvilággal is. Nekem addig például volt egy kapcsolatom, amit szerettem volna, ha házasságba torkollik. Ennek vége lett. 15 évig éltem egyedülállóként az Úrban, bizony ezt is úgy éltem meg, mint “életem egy rossz időszaka”, noha igazi áldozat volt az Úrért, s ebben az értelemben jó volt. Ebben is boldog voltam, mert ismertem Azt, akiért vállaltam ezt. Csekély dolognak tűnt annak fényében, hogy Ő az életét adta értem. Ártatlanul. Ám ebből is kiragadott az Úr, s adott nekem társat és gyermeket.
        Megint a projekcióid…

        Viszont elérted, hogy soha többet nem fogok szólni hozzád. Orvoshoz (pszichiáter) menj inkább, ne gyülekezetbe.

  5. ribizlibogyó szerint:

    „ Azt szeretném, ha nem lennél annyira felületes, mint amilyen. De ez nem megy.”
    Hát, valóban. Azt a látatlanban a másikról való mindentudást, egy-két bejegyzés alapján való „túlságosan jól megismerést”, a személyemre vonatkozó kijelentések garmadáját, amit már összehordtál: kocapicológus, projekttáló, alázatoskodó, nyakbatáblát hordó, kamuzó, terelő, hazug, sztereotíp, zakkant, felületes, szerencsétlen, mérges kígyóknak fajzata, szedjem össze magam és menjek orvoshoz (pszichiáter), ne gyülekezetbe….hát komolyan mondom, mindez olyan bámulatos elmélyültségre vall, amit meg sem kísérlek elsajátítani. Inkább felületes maradok.

    „A HGY egyáltalán nem tanít ilyet, így ezen a ponton is elbuktál. Sem explicit, sem implicit formában.
    Lövésed sincs a HGY-ről sem, de véleményed az van róla láthatóan.”
    A HGy legjobb tudomásom szerint azt tanítja, hogy a zsidók számára Isten továbbra is a törvény betartását kéri, mivel az Ószövetség párhuzamosan tovább él az Újszövetséggel; és amíg a pogányok teljessége be nem megy, a zsidóknak nem megtérniük kell, hanem a törvényeket megtartani, mert a megtérítésük a visszatérő Messiás feladata lesz, aki akkor tér vissza, ha Jeruzsálemben újra felépül a Templom és újra kezdik a mindennapos áldozatokat.
    Ezen kívül azt tudom még, hogy a HGy, szemben minden más keresztény felekezettel, úgy várja a Messiást, mint a zsidók. (Ruff Tibor, MTA, 1999) Ami egészen elképesztő kijelentés, hiszen a zsidók egy _másik_ Messiásra várnak, ők _nem_ tartják Messiásnak Jézus Krisztust. Namost, szemben minden más keresztény felekezettel, úgy várni a Messiást, mint a zsidók….és azt tanítani, hogy Jeruzsálemben szükséges újraindítani a mindennapi állatáldozatokat ahhoz, hogy eljöhessen a Messiás……
    Valamint, hogy a keresztények úgy térhetnek _vissza_ a hitükhöz, ha kibékülnek a zsidó néppel (Ruff, ’99). Ez már eleve furcsa, hiszen hogyhogy _visszatérni_ a hithez? Ezzel olyan egyházakra utalt Ruff, amelyekben az emberek egyszerűen halottak, tehát bibliai értelemben nem tanítványok, nem keresztények, nincsenek újjászületve. Nekik megtérniük kell, nem a „hit”-hez, hanem az élő Istenhez, Jézus Krisztushoz. A megtérés módja pedig az, hogy Isten Igéje megeleveníti a halott szellemüket a Szent Lélek által, újjászületnek, elfogadják Jézus Krisztust személyes megváltójuknak és megbánják a bűneiket. Ez a megtérés, ezt írja a Biblia, nem azt, hogy kibékülnek a zsidósággal. Ezt tanítja a megtérésről és nem mást.

    „Mi hm, Te szerencsétlen?”
    Hát persze, tudhattam volna. Ismét bűnös vagyok, ismét elkövettem azt a bűnt, hogy látatlanban nem találtam ki az életrajzodat. Noha tudnom _kellett_ volna, mert a Szent Szellem minden megigazult hívének kijelenti a többiek életrajzát. Csakis szerencsétlen lehetek, amiért nekem ezt nem jelentette ki. Ez pedig bizonyítéka annak, hogy nem gyülekezetre van szükségem, hanem pszichiáterre.

    „Pál teljesen jól el volt a farizeusok társaságában (egész életében jó lelkiismerete volt, mint nekem), a bajai akkor kezdődtek, mikor megtért.”
    Csel 9,1 Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz..A boldogságot másképp képzelem, mintsem valaki fenyegetéstől és öldökléstől lihegjen. Ha neked Saulus jelenti a boldogság példaképét, az érdekes ízlésre vall. Persze megkérdezni már nem tudjuk, hogy ő boldognak érezte-e magát eközben.

    „Megint a projekcióid…”
    Azt írtam: „hm…” ezek milyen projekciók (többes számban)? Bár már csak költői a kérdésem, hisz az életben nem szólsz hozzám többet.

    „Viszont elérted, hogy soha többet nem fogok szólni hozzád. Orvoshoz (pszichiáter) menj inkább, ne gyülekezetbe.”
    Köszönöm. Ez a végső és tökéletes tanács, amit csak egy keresztény egy keresztény blogban egy másik kereszténynek adhat.
    És hála Istennek.

  6. endi szerint:

    Szerintem súlyos hiba netes írások alapján ilyeneket állítani valakiről, és ez most ribizlinek meg sfi-nek is szól részemről.

  7. ribizlibogyó szerint:

    Én is! :)
    (Amúgy mit állítottam?)

  8. ribizlibogyó szerint:

    Kiigazítás. Nyilván van olyan, amikor keresztényeknek vissza kell térniük a hithez. Szóval ez az intés nem csupán a megtéretlen vallásoskodóknak szólhat, hanem mindenkinek. Például erről szól a Júdás levél 1. fejezete. De ott a hit elvesztésének okát Jézus Krisztus megtagadásában látja:
    3. Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.
    4. Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.

  9. ribizlibogyó szerint:

    Christopher Nolan: Eredet c. filmje a jungiánus lélektanra épül, aminek van néhány érdekes vonása. Ilyen pl. az elfojtás fogalma. Ngyjából ezt olvastam róla: “A mélylélektan abból indul ki, hogy az emberi psziché tudatos és tudattalan részből áll. Az árnyékban és így a tudattalanban található személyiségrészeket a felnőtté válás folyamán elfojtottuk vagy leválasztottuk magunkról, mert abban a környezetben, ahol felnőttünk, nemkívánatosak voltak. Minél szélsőségesebb valakinek a tudatos beállítottsága, annál szélsőségesebb az ellenkező álláspontot képviselő árnyéka. Minél erősebben törekszünk a fény felé, annál többet kell küzdenünk a sötétséggel. A tudattalanban létezik egy olyan tendencia, hogy az ember ne legyen egyoldalú. Az emberek gonosznak és kellemetlennek találják az árnyékukat. Pedig ezek eredetileg nem voltak rosszak, csak ahol felnőttek, ott ezeket rossznak értékelték. Egész kultúrák is létrehozhatnak árnyalakokat egyszerűen azért, mert előírnak bizonyos értékeket – ami azzal ellenkezik, azt el kell fojtani.
    Mi történik azzal, amit a tudattalanba küldünk? A tudattalan igyekszik teljessé tenni az embert, és nem tűr meg semmiféle szélsőségességet. A nem szeretett és figyelemre nem méltatott tartalom is helyet követel magának az életünkben, hiszen hozzá tartozik, mint eredeti énünk része. Minél inkább elfojtunk bizonyos tartalmakat, azok annál kulturálatlanabbak lesznek. Amikor a tudattalan részek elérik a mélypontot, romboló hatást kezdenek el kifejteni. Ezzel létrejön egy ördögi kör, hiszen a tudat még inkább igyekszik elfojtani azt, ami romboló. Az emberen ilyenkor zavarodottság és nyomasztó érzések lesznek úrrá. Még mélyebbre küldöm a tudattalanba, ahol az még inkább elvadul. Elérkezhet az a pont, ahol az egykor pozitív, de jelenleg hasznavehetetlen tulajdonság komolyan veszélyezteti az életvezetésünket.
    Az árnyékunkat azonban erőforrásként is használhatjuk. Bármennyire nem kedveljük is eleinte a magunkban felfedezett tartalmakat, ha kitartóan és szeretettel foglalkozunk árnyékunkkal, a civilizálatlan vadócot lassan az emberi közösség elfogadott tagjává tehetjük. Ezzel kétféle nyereségre teszünk szert: először is felszabadítunk egy csomó lelki energiát. Azok az erők, amelyek eddig az árnyék leszorításához kellettek, egyszeriben a rendelkezésünkre állnak. Mintha eddigi életünkben csak az egyik kezünket használtuk volna, mert a másikkal egy ajtót kellett benyomva tartanunk. Mihelyt nem kell már az ajtót fognunk, hirtelen mindkét kezünk szabaddá válik, és rengeteg erőnk lesz. A másik előny, hogy a felszabadult lelki energia mellett egy új tulajdonság jelenik meg cselekvési lehetőségeink tárházában. Tulajdonképpen nem „új”, hiszen mindig is hozzánk tartozott, tudatos énünk számára azonban új.
    Az árnyoldal felfedezéséhez még egy fogalom szükséges: a projekció. Ha árnyékunk bizonyos részeiről nem veszünk tudomást önreflexió útján, a tudattalan arra kényszerít bennünket, hogy a külvilágban nézzünk szembe velük. A szembesülést semmiképpen sem kerülhetjük el. Amikor találkozunk valakivel, aki alkalmas egy ilyen ún. árnyékkivetítésre – vagyis akinek vannak olyasféle tulajdonságai, mint amilyeneket mi a tudattalanba száműztünk – akkor ez a személy ellenszenvet vált ki belőlünk. Életünkben számos kellemetlen emberrel találkozunk, de nem mindenkire vetítjük ki az árnyékunkat. Azt, hogy saját nem kedvelt és meg nem élt lelki tartalmainkkal van dolgunk, abból vehetjük észre, hogy az illetőt erős érzelmi hangsúllyal elutasítjuk. Egy árnyék kivetítése esetén az elutasítás nagyon heves és roppant negatív érzelmi energiákkal jár együtt. Saját árnyékunk diagnosztizálásának fő szabálya tehát így hangzik: Mutasd meg azt az embert, aki igazán kihoz a sodrodból, és megmutatom az árnyékodat! Amikor Jézus arról szól, hogy van, aki más szemében a szálkát is meglátja, de a magáéban a gerendát sem találja, akkor azt a folyamatot írja le, amelyet a jungi pszichológia az árnyék kivetítésének nevez.
    A jungi árnyékelmélet szerint az ember árnyéka mindig vele azonos nemű. Ez érvényes a kivetítésre is.” (M. Storch)
    Az elfojtás tehát az a folyamat, amikor a szégyenérzet, bűntudat miatt igyekszem magamat tudatosan a közösség által elfogadható lénnyé faragni. A mélylélektan azt mondja: az elfojtás miatt haszontalan, romboló erővé válik bennem az, amit civilizáltan, építő módon is megélhetnék.
    Hogy az elfojtás és projekció mennyire pusztítóvá is képes válni, arra két szörnyű példa: “As she grew older, Anneliese continued to suffer for the sins of others. When she was a teenager, Anneliese slept on a bare stone floor to atone for the sins of wayward priests and drug addicts, who could be observed sleeping on the hard ground at the local train station. In college at West Germany’s University of Würzburg, she hung pictures of saints on her dorm room walls, kept a holy-water font near the door, and regularly prayed the Rosary. As stated earlier, even close to her death she spoke of dying to atone for the sins of the wayward youth and renegade priests.” http://www.chasingthefrog.com/reelfaces/emilyrose.php
    És egy másik: http://en.wikipedia.org/wiki/Sylvia_Likens

  10. ribizlibogyó szerint:

    Ehhez még egy megjegyzés: amikor valakit egy szellemileg bántalmazó közösségből kidobnak, a közösség éppen az elfojtást és projekciót gyakorolja. Amivel nem akarnak szembenézni, azt eltüntetik. (Persze ezzzel nem azt mondom, hogy minden kizárásnál ez történik és mindig a közösség a hibás. Nyilván előfordul az ellenkezője is, amikor a tag vetíti ki a “gerendáját” a közösségre).

  11. ribizlibogyó szerint:

    Erről még egy dolog jutott eszembe. Persze lehet, hogy hibás és csak a felszínes ismereteim az oka, hogy rossz következtetésre jutok: de úgy emlékszem, Luthert kifejezetten bőszítette a katolikus egyház pénzéhsége, anyagiassága és a Biblia nem olvasása. És ezek ellen nagyon indulatosan hadakozott. Isten viszont megtréfélta, mert olyan feleséget adott neki, aki nem volt hajlandó Bibliát olvasni (csak ha pénzt kapott érte), viszont annál anyagiasabb és racionálisabb volt, aki teljes erejével a család anyagi gyarapodásán munkálkodott. Luther panaszkodott, hogy Katalinnal állandóan türelmesnek kell lennie – de épp miatta neki is meg kellett tanulnia az élet materiális részét is elfogadni és értékelni. (Mégis, egészen haláláig nem tanulta meg elfogadni, pozitívan értékelni a pénzt; pl. nem volt hajlandó végrendelkezni sem, így aztán a felesége automatikusan ki lett zárva az örökségből. Persze ez nem volt tudatos “gáncs”).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s