Kimondatlan szabályok

Bántalmazó szellemi rendszerekben az emberek életét kívülről kényszerítve kontrollálják kimondott és kimondatlan szabályok segítségével. A kimondatlan szabályok azok, melyek az egészségtelen gyülekezeteket vagy családokat irányítják, de nincsenek hangosan kimondva. Mivel nincsenek kimondva, nem tudsz a létezésükről, míg át nem hágod őket.

Például, senki nem mondaná ki hangosan egy istentiszteleten, hogy “Tudod soha nem szabad egyet nem értenünk a pásztorral a tanításával kapcsolatban – ha mégis ezt tennéd, soha nem bízik benned senki és soha sem vehetsz részt semmilyen szolgálatban ebben a gyülekezetben.” Ebben az esetben a kimondatlan szabály a következő: Mindig érts egyet a gyülekezet vezetőivel – főleg a pásztorral – különben a hűségedet kérdőjelezik meg. Az effajta szabályok kimondatlanok maradnak, mivel ha az érett párbeszéd fényénél megvizsgálnánk őket, azonnal nyilvánvaló lenne, hogy mennyire logikátlanok, betegek és anti-keresztények. Így a hallgatás védőbástyává lesz, pajzsként védi a pásztor hatalmi pozícióját az alapos szemügyrevétel és kihívások elől.

Ha nyíltan és nyilvánosan kifejeznéd egyet nem értésedet, megtörnéd a csendet – és valószínűleg büntetést vonnál magadra. Akaratlanul azt találnád, hogy létezik egy szabály, bár nincs kimondva. Amikor kimondatlan szabályokra lelsz, mert áthágod őket véletlenül, kétféle következményt szenvedhetsz el: vagy hanyagolni fognak (semmibe vesznek, átnéznek rajtad, kerülnek) vagy aggresszív törvénykezésbe fognak (kérdőre vonnak, nyíltan pellengére állítanak, távozásra szólítanak fel – extrém esetben kiátkoznak).

A kimondatlan szabályok hihetetlen erővel bírnak. Elképzelhető, hogy most is néhány ilyen szabály hatása alatt élsz. Tegyünk egy próbát!

Olyan vallásos háttérből jössz, ahol az az írott szabály, hogy a Biblia szava a perdöntő? “A Biblia a végső tekintély” – ez a kimondott szabály. Ebben a családban vagy gyülekezetben van egy olyan kimondatlan, íratlan szabály is, miszerint “jobb kedvesnek lenni, mint őszintének”? Namost az írott szabály – a Biblia – azt mondja az Efézus 4,25-ben: “Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.”

Itt most konfliktus van. Az írott szabály mond valami, az íratlan valami mást. Most jön a teszt. Abban a környezetben, ahol mindkét szabály létezik, melyik érvényesül többször? Elfojtják, elnyomják, sőt ellenzik az őszinteséget? A szellemileg bántalmazó családokban és gyülekezetekben, ahol az emberek ragaszkodnak hozzá, hogy az Írások tekintélyén állnak, még az Írásoknak sincs akkora tekintélyük, mint az íratlan szabályoknak.

A “Ne beszélj” szabály

A bántalmazó rendszerekben előforduló legerősebb kimondatlan szabályt úgy neveztük el, hogy a “ne beszélj” szabály. A “ne beszélj” szabály mögött a következő gondolatmenet húzodik meg: “A valódi problémát nem szabad nyilvánosságra hozni, mert akkor foglalkozni kellene vele, és a dolgoknak meg kellene változnia; ezért a hallgatás falával (hanyagolás) vagy ellentámadással (törvénykezés) meg kell védeni. Ha hangosan beszélsz a problémáról, te magad leszel a probléma. Valahogyan el kell hallgattatni vagy ki kell iktatni téged.” Ha valaki mégis felemeli a hangját, annak általában azt mondják, “Nem voltak ilyen problémáink, míg te ki nem nyitottad a szádat. Minden rendben volt, míg te el nem kezdted keverni a dolgokat.” Vagy, ha igazán szelleminek akarnak tűnni, “Mérges voltál – a problémát nem ‘szeretetben’ hoztad elő. Ez azt bizonyítja, hogy a témát nem érett, keresztény módon kezelted.” Bárhogy is történik, a probléma megmarad.

Az igazság azonban az, hogy amikor az emberek hangosan kezdenek beszélni a problémákról, azzal nem okozzák, csupán nyilvánosságra hozzák őket.

A bántalmazó rendszerekben létezik egy “színlelt békesség” – amit Jeremiás kritizált, mikor azt mondta, “A próféták azt mondják, ‘békesség, békesség’, amikor nincs békesség.” Ha minket az egyesít, hogy úgy teszünk, mintha egyetértenénk, bár nem értünk egyet, akkor nincs egyebünk, mint színlelt békességünk és egységünk, a háttérben meghúzódó feszültséggel és egymás fúrásával. Ez messze van attól, hogy “megőrízve a Szentlélek egységét és békességét”, ami az egészséges keresztény gyülekezetek védjegyének kellene lennie. Eszerint, bármilyen téma megvitatható, és bizonyos pontokban egyetértünk, hogy nem értünk egyet, és folytatjuk a dialógust a témában, mindkét oldal beleegyezésével; vagy megegyezünk, hogy felfüggesztjük a diskurzust egy időre, ha a feszültségek felkorbácsolódnak. A fontos része ennek az, hogy mindkét oldal részt vesz a megegyezés kialakításában. Ha valóban a Szent Szellem és a szeretet egyesít minket, akkor lehetséges úgy is más véleményen lenni, hogy az nem teszi tönkre az egységünket.

A “ne beszélj” szabály azonban a szavát felemelő embert hibáztatja, és az őt sújtó büntetés minden kérdésekkel küszködő embert hallgatásba kényszerít.

Itt egy másik teszt. Susannek John ad lelki tanácsot, aki egy keresztény lelkigondozó és az egyik vezető a gyülekezetben. Az egyik lelkigondozás után John aggresszív szexuális közeledést tanúsít Susan irányába. Susan jelenti az esetet a gyülekezet vezetőinek és a világi hatóságoknak is. John bajba jut, bíróság és különböző bizottságok elé kell állnia. Miért került John bajba?

Azért, mert Susan felfedte tettét? Nem. John azért került bajba, mert közeledése helytelen és törvénytelen volt. Amit azonban megtehet (és ehhez segítségül hívhatja a gyülekezet pásztorát és tagjait), hogy érzékelteti Susannel, hogy azért kell most neki ilyen viszontagságokon átmennie, mert Susan felemelte a hangját.

Szomorú tény, hogy sok Susanhez hasonló nő van, akik szellemi bántalmazásban részesülnek, mikor “engedetlennek”, “túl erősnek”, “árulónak” vagy “Jézabelnek” nevezik őket, amiatt, hogy nyilvánosságra hozták bizonyos keresztény vezetők zaklatásait, vagy egyszerűen csak azért, mert kérdőre merték vonni őket. Túl sok gyülekezet kommunikálja azt a szégyenletes üzenetet, hogy “Nem az a probléma, hogy a személyes határaidat valaki átlépte, hanem, hogy beszéltél róla. Ha nem csináltál volna belőle ekkora ügyet, most minden rendben volna.” Ha egy ember elfogadja ezt az üzenetet, akkor hallgatni fog.

Az igazi probléma azonban akkor van, ha egy keresztény, aki úgy érzi, személyes szféráját semmibe vették, elhallgat, mert akkor az elkövetőt nem vonják felelősségre viselkedésért. Az áldozatnak pedig el kell rejtenie magában azt a fájdalmat és haragot, mely a szellemi bántalmazás miatt benne maradt.

Bár néhány vezető pozícióban lévő ember szeretné, ha soha nem vonnák kérdőre vagy nem ellenkeznének vele, a valóságban azonban az ilyen rendszer csapda, és bukást eredményez minden vezető számára. Ha a problémák észlelése árulásnak, engedetlenségnek, megosztó tevékenységnek és a tekintély elleni támadásnak minősül, akkor a békességnek és egységnek csupán az álcája létezik. Nincs lehetőség a sebek gyógyulására, és a bántalmazás egy nap felszínre fog törni. Ha a tekintélyben lévők nem számonkérhetők, akkor egy olyan rendszer jön létre, amely ellenkezik azzal a szabadsággal, ami Krisztusban a miénk. Figyelmen kívül van hagyva a Jakab 3,1, miszerint: “Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.”

A vezetőknek még inkább számonkérhetőnek kell lenniük a hatalmi pozíciójuk miatt – nem pedig kevésbbé. Miért? Mert ha vezető vagy, akkor az emberek követnek téged, és hozzád hasonlóan viselkednek. Szellemileg magadhoz hasonló embereket hozol létre. Te, milyen embereket hozol létre?

(Forrás: The Subtle Power of Spiritual Abuse)

Reklámok
Kategória: Más tollából | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

21 hozzászólás a(z) Kimondatlan szabályok bejegyzéshez

  1. Megadatott szerint:

    Újabb hihetetlen jó írás, tele komoly igazságokkal!

    „A valódi problémát nem szabad nyilvánosságra hozni, mert akkor foglalkozni kellene vele, és a dolgoknak meg kellene változnia; ezért a hallgatás falával (hanyagolás) vagy ellentámadással (törvénykezés) meg kell védeni. Ha hangosan beszélsz a problémáról, te magad leszel a probléma.”

    Ez meg annyira tipikus. :(

  2. Megadatott szerint:

    „Mindig érts egyet a gyülekezet vezetőivel – főleg a pásztorral – különben a hűségedet kérdőjelezik meg. Az effajta szabályok kimondatlanok maradnak, mivel ha az érett párbeszéd fényénél megvizsgálnánk őket, azonnal nyilvánvaló lenne, hogy mennyire logikátlanok, betegek és anti-keresztények.”

    Ebben az a ”poén” hogy nálunk ez a szabály kimondott. Nálunk ez úgy szól: „ha nem értesz egyet, akkor vétkezel a felkent ellen”. Kemény mi?
    Logika persze ebben sincs. Mondjuk szerencsére mostanában már elég ritkán hangzik el, de 5-10 éve még rendszeres volt.

  3. Báthory Ödönke szerint:

    Hát igen. Engem is valami ilyesmi eljárással rúgtak ki a saját gyülimből. Találkozgattam egy “nem tetszik a pofád” alakkal. Amikor ez az elhárítás fülébe jutott, akkor egy diakónus kikísért az ajtón kívülre (és csak második kérdésre fogott velem kezet). Amikor kérdeztem az illető kiközösítésének az okát, akkor az alábbi válaszokat kaptam:
    -Ezt mindenki tudja (pletykák alapján, mert hivatalosan nem lett kihirdetve
    -A pásztor is beszélt róla (igen, de nevet és a kiközösítés tényét nem közölte)
    -Most nem mondom el (ez a legfrappánsabb érv)

    b

  4. endi szerint:

    Szerintem az “átlag hívő” felelőssége kb. ugyanakkora mint a vezetőké.
    Az átlag hívők összefognak, összezárnak, ők tartják fenn a csordaszellemet. Egymást bíztatják, egymást félemlítik meg, egymást nyugtatgatják hogy minden rendben van. Aki nem törik be, az automatikusan kiközösítődik. Sokszor ezt se mondja ki senki. Aki nem ért a szóból, csak annak szólnak direktben.
    Minden hívő csak egy pici rosszat csinál, így nem érzi magát nagyon felelősnek. Pedig ők tartják fenn a rendszert. Itt már szerintem arról se lehet beszélni hogy ezek olyan hívők lennének akik nem nőttek fel… Pontosabban ez már nem mentség.

    • balati szerint:

      Ez sajnos tényleg így működik. Egy idő elteltével, megfelelő kondicionálás után, a rendszer működik magától, szinte anélkül, hogy a vezető(k)nek be kellene avatkozni(a). A felnövekedett zombicsorda vagy klónhadsereg végzi a dolgát, az újak pedig előbb-utóbb megfertőződnek. A “meghibásodottakat” (értsd: akiknek kinyílik a szemük) pedig kiveti a rendszer.

      Ettől függetlenül Isten a vezetőkön nem csak a saját életüket fogja számonkérni, hanem a rájuk bízottakat is. Így nekik több a félnivalójuk. De azoknak is van félnivalójuk, akik felismerték a rendszert, de nem tesznek semmit ellene, csak némán igazodnak, esetleg beállnak a rendszer haszonélvezői közé…

  5. Megadatott szerint:

    Endi,

    Persze valahol az átlaghívők is felelősek, azért mert működik egy ilyen rendszer. Pl sokszor aki kárhoztatást kap, maga is kárhoztatni fog később egy hasonló szituban. És igen a kiközösítés stb sem működne olyan hatékonyan a tagok asszisztálása nélkül.
    Igen ez szerintem is csordaszellem, de pont ezért alapvetően nem a tagoké a felelősség. A vezetés szabja meg milyen egy rendszer, mihez kell igazodni, merre menjen a csorda ha úgy tetszik. :)

    A vezetők felelőssége ráadásul fokozottan igaz az olyan közösségekben, ahol sokszor elhangzik az alárendeltség és az engedelmesség fontossága. Egy ilyen helyen olyan nagy lehet a félelem, hogy egy átlaghívőnek nem is nagyon van más választása, mint kiszolgálni a rendszert. Nagyon kevesen rendelkeznek olyan személyiséggel, hogy ne szolgálja ki ezeket a rossz dolgokat. A gyengékkel meg bármit meglehet tenni. Nem fognak ellenállni, ha mégis megnézhetik magukat.

    Viszont ha a vezetők normálisan viszonyulnak az emberekhez, akkor a tagok is jó eséllyel normálisok lesznek egymáshoz. Ilyen példa is van sok!!!

    balati,

    „De azoknak is van félnivalójuk, akik felismerték a rendszert, de nem tesznek semmit ellene, csak némán igazodnak, esetleg beállnak a rendszer haszonélvezői közé…”

    Nagyon egyetértek!

  6. Simeon szerint:

    Ha megszólalsz, lázadó vagy, és kiközösítenek. Ha nem szólalsz meg, behódolsz és disznók között disznóvá válasz. VAlaki mondja meg : mi a megoldás ?

  7. Megadatott szerint:

    Simeon,

    “mi a megoldás?”

    Jó kérdés. Nehéz ügy. A rendszer tényleg nem add sok választást az embereknek. Megszoksz vagy megszöksz! Ez az alap szitu, de szerintem azért lehet tenni a rossz dolgok ellen. Sőt kell is! Sok dolgot lehetne írni, de akkor túl hosszú lenne a kommentem. :)
    Párat azért írok. pl Szóljatok többen, ha valami rossz dolog történik! 1-1 emberrel a rendszer sikeresen elbánik, de ha többen vagytok már nem olyan könnyű elsikálni a dolgokat. Beszéljetek nyíltan (normálisan) a visszaélésekről (egymás közt is), ne legyetek partnerek a szemét dolgok takarásában. Ha elegen vagytok lesz változás. Persze nem vallószínű, hogy a vezető megtérése miatt, hanem inkább csak a félelmei (hogy borul minden) miatt visszább vesz.
    Vagy lehet biblia alapon is gyengíteni a rossz dolgokat, ugyanis a rendszer sok hazugságra épül, ami ellentétes a Jézusi szemlélettel.
    Stb. Stb.

    De szerintem már az is jó, ha nem támogatod a rossz dolgokat. Pl ha a rendszer azt kívánja neheztelj az elmenőkre, vagy azokra akik nem olyan buzgók akkor ne tedd. Csak nem vesznek elő azért mert nem utálsz valakit.

    • szasa szerint:

      Ha nem utálod azt, akit utálnod kell, gyanússá válsz, és megvonják tőled a bizalmat, állandóan figyelik, mit és hogyan mondasz, nem botolhatsz. Mert a kovász megkeleszti a tésztát! Ezért akit kidobnak, az is gyanússá válik, aki tartja vele a kapcsolatot, és végül olyan teher lesz neki, olyan bűntudata lesz, hogy ő egy kívülállóval van jóban, hogy ezt a terhet nem tudja tovább felvállalni. Vagy megszoksz, vagy megszöksz.

  8. ribizlibogyó szerint:

    1. Imádkozz.
    2. Ha felvetsz valamit, amivel nem értesz egyet, akkor konkrétan, pontosan mondd meg, ez a dolog miért ellenkezik az igével; ha az igében bízol, ha arra támaszkodsz, az ige megvédi az igazságot. Soha nem nekünk van igazunk, hanem Istennek és az Ő igéjének. Ha ezt tudod, nyugodt lehetsz, nem kell erőlködnöd – ami történik, az nem miattad, hanem az ige miatt fog történni (akár befogadják, akár kivetik, azt az igével teszik, nem veled).
    3. Ne feledd, hogy te az Úrhoz tértél meg és nem emberekhez. Az Úr pedig mindig, mindenütt veled van és megoltalmaz. Nem árthatnak neked, nem tehetnek tönkre, semmi olyan kár nem érhet, ami súlyosan károsít (még ha úgy is tűnik, ne bánd, amit vesztettél). Még katolikus szerzetesként is lehet ragaszkodni az igéhez, szóval az ige mindenütt a tiéd lehet.
    4. Amennyire csak lehetséges, ne lázadj nyíltan; egyszerűen ereszd el a füled mellett azokat, amikkel nem értesz egyet, mintha nem is hallottad volna; amennyire csak lehetséges, amivel nem értesz egyet, azt ne tartsd be és kész. Szóval arra koncenrálj (és mások figyelmét is arra irányítsd) ami összeköt és nem arra, ami elválaszt.
    5. Hacsak lehetséges, próbálj maradni; a hűség és kitartás a javadra válik. Az esetek többségében úgyis eljön az a pont, amikor kihajítanak, ezt nem kell siettetni.

    • Holla szerint:

      Ez a KÍNAI NÉPHADSEREG szolgálati szabályzata,vagy mi?

      • ribizlibogyó szerint:

        Kedves Holla, szerintem mindenki felé így nyilvánulunk meg. Vagyis a világi emberekhez is így viszonyulunk. Ez nem erőszakos fegyelmezettség, szerintem szinte magától így alakul. (Mondjuk azt kivéve, hogy általában nem az igével indokoljuk meg, miért nem értünk egyet valamiben).

    • szasa szerint:

      Nagyon hasznos tanácsok, én is így tettem, és elközelgett az a bizonyos pont… De most is ezeket tartom be pont, amiket leírtál.

  9. Megadatott szerint:

    Ribizlibogyó,

    ”Az életbenmaradás 5 pontja” Ez jutott eszembe. :)

    „Az esetek többségében úgyis eljön az a pont, amikor kihajítanak, ezt nem kell siettetni.”
    Ez a legjobb. :)

  10. Pici szerint:

    Megoldás?
    A vezetés térjen meg és kész. Pofon egyszerű. :)

  11. Simeon szerint:

    Megadatott, és ribizlibogyó

    Köszönöm az igazán élhető és gyakorlati tanácsokat. Nekem, most, a jelenlegi helyzetemben sokat segített. Köszönöm !!!

  12. Simeon szerint:

    Pici,

    Ez a probléma annyira húsbavágó, hogy nem lehet elbagatellizálni. A kimondatlan szabályok, a szellemi prés, az érzelmi zsarolás, az érzelmi – lelki visszaélések olyan kategóriák, amik ezerrel benne vannak az Egyházban és ölik ( ölnék ) az ízig-vérig szellemi keresztényeket.

    Szívből keresem a bibliai megoldást, megalkudni nem akarok, a Krisztusi igazságokat meg oly módon akarom felvállalni, hogy az helytálló legyen. Nekem az említett két bejegyzés Ribizlibogyótól és Megadatottól előre vitt a megoldásban.

  13. Megadatott szerint:

    Simeon,

    Örülök hogy segítettek a válaszaink. Szerintem a nehezén már túl vagy: felismerted a problémát. És hát ez lenne a lényeg, hogy egyre többen ismerjék fel, hogy ez a vezetési stílus rossz. Ehhez viszont nevén kell nevezni a problémát és beszélni róla. Ezért jó pl ez a blog is. A felismerés az egyben felszabadulás is. Amíg az embert hatalma alatt tartja a rendszer, addig olyan mintha börtönben lenne. Az élete lehető legnagyobb részét igyekeznek ellenőrizni, kontrolálni. Hasonlóan az igazi börtönökhöz kijárás itt sincs ugye, mert akkor Istennek fordítasz hátat….
    Egyébként ez rosszabb mint egy fizikai börtön mert ott ”csak” a testedet korlátozzák, de az ilyen rendszerekben a lelkedet a gondolataidat és akár az egész személyiségedet is.
    Szóval a kiszabadulás a legnehezebb. Ha viszont egy közösségben van már olyan ember aki ”kiszabadult”, de továbbra is tag marad, az szintén nagyon hasznos lehet a többiekre nézve. Feltéve, ha mer szabad lenni és bölcsen kezeli ezt. Ugyanis a szabadság az vonzó dolog azoknak is, akik még fogságban vannak. Ha szabad vagy akkor normális is leszel. :) Mersz nemcsak a vallás által szabott szűk keretek között élni és gondolkodni. Egyre inkább mersz önmagad lenni, azaz annak akinek teremtve lettél és nem egy klón leszel aki mindenhez igazodik a rendszeren belül.

    Viszont ha nagyon komoly a kontroll, akkor csak kis lépésekben ajánlom a normális viselkedést. Ha túlságosan normális vagy és nagyon kilógsz a klónseregből akkor ez nem vonzó lesz, hanem taszító és lenéznek vagy kiközösítenek. Tehát nehéz ügy ez, de nem lehetetlen.

    Egyébként én nagyon optimista vagyok afelől, hogy eltűnik ez a terror az egyházból. Ugyanis ez már a múlt. Az új generáció már nem diktatórikus rendszerben szocializálódik, mint a régiek, és ezért már egyre kevésbé lehet megtenni bármit az emberekkel.

  14. Zsotza szerint:

    Nagyon fontos ez a Post is! >>”A bántalmazó rendszerekben előforduló legerősebb kimondatlan szabályt úgy neveztük el, hogy a “ne beszélj” szabály. A “ne beszélj” szabály mögött a következő gondolatmenet húzódik meg: “A valódi problémát nem szabad nyilvánosságra hozni, mert akkor foglalkozni kellene vele, és a dolgoknak meg kellene változnia; ezért a hallgatás falával (hanyagolás) vagy ellentámadással (törvénykezés) meg kell védeni. Ha hangosan beszélsz a problémáról, te magad leszel a probléma. “<> 2. Korintuszi levél 3. fejezet 17. vers:
    “Az Úr pedig a lélek, ahol pedig az Úrnak lelke van, ott a szabadság. ” Ahol ez nincs meg ( az Úr Szelleme,a szabadság),ahol nincs meg a kérdezés,és a távozás (retorzió nélküli ) szabadsága ott nincs hiteles Biblia-hű kereszténység,hanem félelemre,és hazugságra épülő vallási diktatúra. Hasonlóan a régi NDK-hoz (Német Demokratikus [?!?] Köztársaság) akik másképp gondolkodtak,azokat megfigyelték,el-lehetetlenítették,bebörtönözték-akik abból a diktatúrából szabadulni akartak,azokra lőttek a határőrők. Nincs ez másképp a vallási- szellemi-lelki diktatúrákban sem! Soha nem szabad feladni a harcot a szabadságért,és leleplezni a diktatúrákat.
    

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s